CSONKELŐKÉSZÍTÉS, BERAGASZTÁS

Mind a titán, mind pedig a cirkon anyagvastagsági határa 0,4 mm. Ebből a “határ” szót jegyezzük meg. Sem a géppel nem célszerű, sem az anyagokból nem javasolt ennél vékonyabb koronarészleteket képezni. Ezt a határt sem célszerű a legérzékenyebb nyaki területeket kivéve elérni. Ha mindig próbálunk a határon lavírozni, akkor a kudarc valószínűsége sokkal nagyobb. Igaz, hogy a titán, és a zirkon nagyon kemény anyagok, mindent azért mégsem bírnak. 0,4 mm-es nyaki, 0,6 – 1,0 mm-es koronai résszel számtalan koronát készítettünk tangencionális csiszolásra is. Ez is bizonyítja, hogy a rendszer használatához – ellentétben a préskerámiával – nem elengedhetetlenül szükséges a frézelt vállon nyugvó megtámasztás.

Ha vállat képezünk, és szép koronát akarunk kapni, akkor minimum 1,0 mm váll képzése ajánlott. Ebből 0,05 mm a ragasztó, 0,4 mm a váz, 0,5 mm az opáker, dentin, és a fényégetés vastagsága. Természetesen a jobban látható koronai részeken vastagabb opáker, és a mélyebb színek visszaadásához szükséges a vastagabb dentin, transzparens, fény porcelánok felrakása.

Az ajánlott vastagság minimum 1,5-2,0 mm. Ha színezett zirkontömböt használunk sem ajánlott a leplező porcelán vastagságán spórolni, mert a fogak színárnyalati játéka ennél kisebb vastagságban nem adható vissza.

 

A váll lehet körívben kialakított, vagy lekerekített szögletű.

 

 

 

 

 

Ha gondolunk az előbb említett “meredekségi vonalakra” akkor látható, hogy egy nagyobb ívet több vonal ír le, mint egy kisebbet, így annak kialakítása a gép számára is könnyebb. Ajánlott tehát a váll körív szerinti csiszolása.

 

 

 

 

Fontos dolog a felszínek kónuszossága. A letapogató lézersugár egy irányból, párhuzamosan jön. A fent említett “meredekségi vonalakat” fel kell tudnia rajzolni a palástra. Ha ez közel párhuzamos, akkor a szkenner számára nem jól látható, nem tud külön
bséget tenni a két letapogatott pont térbeli helyzete között. Újra jön a minimum szám, a 2-3°, amit nem célszerű elérni, ha jó, és pontos munkát akarunk. Ne csak a technikust engedjük nyugodtan dolgozni, hanem a gépet is. Több szekenneren már két kamera van, ami “látja, hogy nem látja” az alámenő részeket is. Ezt hibaként a képben felrajzolja, mely a tervezés során figyelembe vehető.

 

 

A koronák belsejét kidolgozó frézer vastagsága 1 mm. Ahhoz, hogy dolgozzon, megint minimum 1,2 mm kell. Ha a csonk pengeszerűen vékonyan végződik – például alsó metsző – vagy ha sarkok, szögletek vannak, akkor a gép megkeresi, és eléri a legtávolabbi pontot úgy, hogy az alatta lévő részeket a szükséges mértékig felvastagítja. Ez csak akkor probléma, ha alatta a korona dőlésszöge éppen a minimumon van, mert itt, ha felvastagítjuk az éli részt, eltűnik a dőlésszög. Fontos, hogy törekedjünk mindig a lekerekített vonalak létrehozására és mindenhol minimum 1,2 mm vastagságra.

Koronák beragasztása

Adhezív, vagy szokásos ragasztási technológia üvegionomér, vagy hagyományos cementekkel? A válasz attól függ, hogy a váznak szüksége van minden pontján a szoros, pontos terhelésátvitelre, vagy elég kemény, erős ahhoz, hogy a rágóterhelést felületén szétossza, és egyenletesen vigye át a pillér teljes felszínére. A préskerámiák hajlítószilárdsága nem elegendő ahhoz, hogy önmagában ellenálljon a rágóterhelésnek. A titán, vagy a polikristályos zirkon, még ha színezett formában használjuk is elég erős a rágóterhelés megtartására. Figyelem! Nem minden polikristályos zikrkon, ami fehér. Az üveginfiltrált aluminium-oxid, vagy zirkon-dioxid tartalmú vázanyagok igaz, hogy telikerámiák, de nem biztos, hogy magas a hajlítószilárdságuk. Megrendelés előtt tájékozódjunk a gyártótól, hogy milyen ragasztási módot javasol.

A zirkon saválló, tehát savazással nem lehet a felületét érdesíteni. Az üveginfiltrált kerámiák kötőanyaga az üveg viszont savazható. A korrekt adhezív technológia alkalmazásakor ezt a tényt is vegyük figyelembe.